A Szabó László Alapfokú Művészeti Iskola 2001. szeptemberben alakult Hajdúszoboszlón. Ez az intézmény a város egyetlen alapítványi fenntartású iskolája, amelyben alapfokú művészetoktatás folyik. Az alapítást az a társadalmi igény határozta meg, hogy a város hagyományos zeneiskolája mellett legyenek más művészeti ágak is képviselve. Tanulhassanak a gyerekek képzőművészetet és táncot is. Ebben az iskolatípusban a tankötelezettség nem teljesíthető, viszont kiváló színtere a tehetséggondozásnak. Alkalmas arra, hogy a gyerekek a művészetek valamelyik választott területén jobban elmélyedjenek, plusz tudást, ismereteket, képességeket szerezzenek, ami majd pozitívan befolyásolja a további életüket. Ha a kezdetektől értékelnénk az iskola vállalt szerepét a városban, akkor el lehet mondani, hogy egy hiánypótló szerepet töltünk be, Hajdúszoboszló kulturális életének aktív szereplőivé váltunk. Az iskola névválasztásánál azért esett a legtöbb szavazat Szabó Lászlóra, mert életének nagy részében itt alkotott. Szobrászata, művészeti elgondolásai, tehetsége ismertté tette az egész világon. Munkássága, művészi hitvallása, hazaszeretete példaértékű lehet a tanítványaink számára.

JÖVŐKÉP

A XXI. század emberének olyan tulajdonságokkal kell rendelkeznie, amelyek lehetővé teszik számára, hogy a kor kihívásaival fel tudja venni a harcot. Hiszünk abban, hogy a jövő iskolájában is érvényes ez a felfogás. Ezért nem mindegy az sem, hogy ki, mit, és hogyan, milyen felelősséggel közvetít a gyerekek felé. Átalakulóban van a világ: más kompetenciák lesznek dominánsok, mint akár 10 évvel ezelőtt. Másfajta tanulási stratégiákra, módszerekre, eszközökre van szükség. Az oktatás szereplőinek is megváltozik a szerepe, mint ahogy a munkaerőpiac is az eddigiektől eltérő kihívások elé állít bennünket. Átalakuláson megy keresztül az oktatás egész rendszere- kezdve az óvodáktól egészen a felsőoktatásig. A művészetoktatásban is meg kell találnunk azokat a lehetőségeket, amelyek a folyamatosan átalakuló világunkban ezt a területet érintik. Olyan szemléletet kell közvetítenünk a diákjaink felé, amely vonzóvá teszi a művészetek értő befogadását, inspirál egy-egy területen való elmélyülésre, használható tudást és képességeket ad a kor kihívásaihoz igazodva. Fel kell tárnunk – akár személyes példánkon keresztül- a művészetek személyiségformáló erejét, kapcsolódási pontokat kell keresni az élet minden területén megjelenő művészeti vonatkozásokkal. Új technikákat, módszereket kell alkalmazni a siker érdekében. Reményeink szerint felértékelődnek majd az olyan tulajdonságok, mint a kreativitás, az élethosszig tartó tanulás igénye, az önállóságra, önmegvalósításra való törekvés, a helytállás az munkában és az élet bármely területén. Ebben az összetett folyamatban kiemelt szerepet kell, hogy kapjanak az iskolák, természetesen beleértve a művészeti iskolákat is. Ha már felismertük a változtatás szükségességét, a célhoz vezető út felét megtettük.