Szabó László Alapfokú Művészeti Iskola Hajdúszoboszló

Rólunk

A Szabó László Alapfokú Művészeti Iskola története

A Szabó László Alapfokú Művészeti Iskola 2001. szeptemberben alakult Hajdúszoboszlón. Ez az intézmény a város egyetlen alapítványi fenntartású iskolája, amelyben alapfokú művészetoktatás folyik. Az alapítást az a társadalmi igény határozta meg, hogy a város hagyományos zeneiskolája mellett legyenek más művészeti ágak is képviselve. Tanulhassanak a gyerekek képzőművészetet és táncot is. Ebben az iskolatípusban a tankötelezettség nem teljesíthető, viszont kiváló színtere a tehetséggondozásnak. Alkalmas arra, hogy a gyerekek a művészetek valamelyik választott területén jobban elmélyedjenek, plusz tudást, ismereteket, képességeket szerezzenek, ami majd pozitívan befolyásolja a további életüket. Ha a kezdetektől értékelnénk az iskola vállalt szerepét a városban, akkor el lehet mondani, hogy egy hiánypótló szerepet töltünk be, Hajdúszoboszló kulturális életének aktív szereplőivé váltunk. Az iskola névválasztásánál azért esett a legtöbb szavazat Szabó Lászlóra, mert életének nagy részében itt alkotott. Szobrászata, művészeti elgondolásai, tehetsége ismertté tette az egész világon. Munkássága, művészi hitvallása, hazaszeretete példaértékű lehet a tanítványaink számára.

Névadónkról

SZABÓ LÁSZLÓ / 1917-1984 / Szobrászművész. Debrecenben született 1917. szeptember 8-án. Édesapja Szabó László gazdálkodó, anyja Bodnár Eszter. Szabó László tizennégy éves koráig Hajdúszoboszlón, majd Debrecenben élt, és ott is érettségizett le. 1940 és 1943 között jogot tanult a debreceni egyetemen. Amikor behívták katonai szolgálatra, néhány hónap után úgy döntött, megszökik. Balatonföldváron rejtőzködött, ahol úszómester volt. Miközben maga is veszélyben volt, lengyel menekülteket is bújtatott. Kalandos körülmények között jutott Svájcba, még a Rajnát is átúszta Bázelnél. Egy üldözött gyerekeket befogadó táborban lett nevelő, és ekkor kezdett köveket faragni. A háború után Genfben, majd Lausanne-ban folytatta Debrecenben félbeszakított jogi tanulmányait. Érdeklődése azonban egyre inkább a művészetek felé fordult. Az egyetemi órák után festmények, szobrok tanulmányozásával töltötte idejét. Első domborműve alapján 1947-ben ösztöndíjat kapott a párizsi Szépművészeti Akadémiára, ahová azonnal harmadévesnek vették fel, és egy esztendő elteltével már diplomát is kapott. A beauvais-i gótikus Szent Péter-katedrális helyreállítási munkáin dolgozott kőfaragóként. Mivel pénze nem sok volt, a katedrálisban lakott. 1949-ben részt vett a Salon de la Jeune Sculpture-ön, 1951-ben a Salon des Réalités Nouvelles-en.

Tovább